Kedves olvasók!
Elég fárasztó napon vagyok túl. Nem titok, hogy Bükre mentünk az osztályommal fürdeni, és kellemesen elfáradtam. Volt szaunázás, csúszdázás minden. Kellemes nap volt, annyi biztos. Lehet, a fáradtságom kihatott a részre is, de egy kicsit hosszabb fejezetet sikerült alkotnom. Tisztáznék pár dolgot, mielőtt elolvassátok, csak hogy tényleg minden teljesen rendben legyen: Chanel álmos. Valószínű, hogy ébren sosem menne bele egy találkozóba. Én is álmos vagyok, ilyen ésszel gondolkoztam. A fejezet címe nem teljesen tükrözi a tartalmát, de rámutat a fontos dologra: Justin-t érdekli olyannyira Chan, hogy képes megnézni a Twitterjét és minden képét megmutatni a haverjainak. Vagyis, én így gondolom. Innen jött a cím is. És az új szereplő, Alice még nem került be a többiek közé, de idővel befog, hisz Ő lesz Chanel pártolója, amolyan jobb keze. Fáradt vagyok és álmos, szerintem most írok még egy kicsit, aztán megyek is aludni. Kellemes hétvégét mindenkinek!
Love, Diana
Továbbra is az a meggyőződésem, hogy ennél hülyébb már kevés eséllyel lehetek. Önbizalmam, mint a tenger, önérzetem, mint az óceán. És igen, ismét bebizonyítottam, mekkora egy eszetlen vagyok.
Péntek van. Három nap telt el azóta, hogy Bieber a képembe vágta, miért fut utánam. Picit meglepődtem rajta. Utólag tisztázódott bennem, hogy talán ezért futottam el. Nem volt időm gondolkodni, pedig ezt át kéne gondolnom. Akarok én egyáltalán valamit tőle? Igen. De ha esetleg sikerül is ez a dolog kettőnk közt, mi lesz? Selena kiakad, a rajongók úgyszintén. Az életemnek végérvényesen is vége lesz. Ha egy csók miatt ennyire kiakadtak, értelme nincs kockáztatni.
Ahogy már említettem, péntek van. Egyik osztálytársam – új lány és még nem ismer senkit – megkért, hogy kicsit beszélgessünk, lógjunk együtt. Valószínűleg tudja, nincs sok barátom, gyakorlatilag egy se. Örülök, hogy végre van valaki, akivel egy cipőben járok. A lányt egyébként Alice-nek hívják és Chicago-ból jött. Ő az egyetlen, aki nem úgy ítél meg, mint ’ a csaj, aki lenyúlta Gomez pasiját’. Ez nagyon jól esik.
Hétvége révén egész nap heverésztem, csak estefele kezdtem készülődni. Ahogy végiggyalogoltam mindössze egy táskával a vállamon a város utcáin, láttam, az árusok már most készülődnek az ünnepekre. Ha jól tudom, sok éve nem volt már itt hó, csoda lenne, ha idén esne. Texasban sincs sűrűn se hó, se jég, de ott azért esik.
Emberek szállingóztak a korcsolyapálya körül. Vártam pár percet, mert Alice-t még sehol sem láttam, bár szerintem lehetetlen, hogy kiszúrjam.
- Chanel! – és mégis sikerült neki megtalálnia. Utálom, ha valaki hátulról ijeszteget, mostanában viszont csak így kaptam üdvözléseket. Egy napja ismerjük egymást, de nagyon jóba lettünk már az első köszönésünkkor.
- Szia, Alice. Bemegyünk? – válaszra sem kellett várnom, Alice karon ragadott és már váltottuk is a jegyet.
Félve léptem rá a jégre, talán két éve korcsolyáztam utoljára. Béna voltam, mint mindenben. Alice nagyon jól ment, én viszont csak a szélén lépkedtem.
- Gyere, segítek. – nyújtotta a kezét, amit egyszerre el is fogadtam. Mentünk pár kört, kezdtem belejönni. Az utolsó körnél vettem csak észre, hogy szól a telefonom. Nem vettem fel.
- Tangózunk? – valószínűleg nem gondoltam komolyan, főleg nem az én tudásommal. De igen, úgy gondolta, ugyanis pár perccel később körözni kezdtünk a csúszós jégen.
Elég jól ment a tangózás, egy kedves hölgy le is fényképezett minket, a fényképet fel is raktuk Instagramra. Meglepett, milyen ügyes tudok lenni, ha akarom. A kimerítő korcsolyázás után beültünk a büfébe, ahol mindent lehetett kapni. Nyalókákon keresztül a csokiig, mindent. Kiszúrtam egy nagy színes cukrot, azt megvettem, mellé pedig egy csésze teát kértem.
- Szóval, mesélj magadról. – igenis finom volt az a cukor, hiába van benne sok egészségtelen anyag. A piros-fehér színösszeállítás különösen tetszett.
- Oké. Alice vagyok, de erre gondolom, rájöttél. – olyan típusú ember vagyok, aki mindenen tud nevetni, így ezen is derültem egy jót. – Chicago-ból jöttünk. Apu eredetileg Atlantába ment volna dolgozni, de itt jobbak voltak a lehetőségek, így ide jöttünk. És neked mi az élettörténeted?
- Egy texasi városból származom, ahol minden héten ünnepély volt, mert szült a szomszéd tehene. Érdekes éltem volt.. – a viccem visszafelé sült el, ugyanis Alice majdnem megfulladt a röhögésben. A legjobb, hogy ez igaz volt, mert tényleg nagyünnepség volt minden alkalommal. – Azért jöttem ide, hogy végre elvégezzem a sulit és sikerüljön egyetemre mennem. Csak aztán közbe jött pár dolog és nem sikerült a beilleszkedés. Plusz még az utam sem fényeződött ki előttem.
- Justin Bieber? – szépen hangzó név volt ez. Tisztáztam magamban, mit kéne válaszolnom, anélkül, hogy megbántanám vagy esetleg épp olyat mondok, amit én is megbánok. Olyan nehéz olyanról beszélni, akit bármennyire is nem akarod, mégis kedvelsz. Az igazság fáj.
- Igen. – hátradőltem a székemben. Összeszedtem minden gondolatom. Ilyenkor jobb, ha tisztán lát az ember, tapasztalat, ezekből a helyzetekből sülnek ki a legrosszabb dolgok. – Tudod, sok embernek ez hihetetlen. Ismerni egy világsztárt, akiért ráadásul lányok milliói olvadoznak. Engem hidegen hagy, sőt, néha azt kívánom, bár nem jelent volna meg, mert mindent felforgatott. Az egész életemet, az érzéseimet, mindent. Ezért is nem tudom, hol állok most. – kezeimet a meleg teás csészére helyeztem. Kifejezetten jól esett a simogató érzés, amit a gőzölgő ital váltott ki.
- Értem. Sosem éltem még át ilyet, de hidd el, hatalmas szerencséd van és valamilyen szinten ez totál hihetetlen. Légy erős, gondolkozz, ismerd ki teljesen és majd kiderül, hányadán álltok.
Texasban nem nagyon volt barátom Selenán kívül, akit kicsi korom óta imádtam. Mostanában vannak kétségeim, ki is valójában, de ezt betudtam az eszementségemnek. Régóta élek abban a világban, amelyben Ő a tökéletes, a szép, én a sarokban elbújok a kis csúnyácskaként. Ez mindig így volt. Ez volt az általánosban is, minden fiú érte bomlott. Erre vezethető vissza a mostani kétségbeesésem. Egyszerűen furcsa, hogy valaki engem is szépnek lát és nem csak őt. Ráadásul ez a valaki piszkosul helyes.
Nagyon elfáradtam este, pedig már kilenckor otthon voltam és olvastam. Mindenféle pletykalapot megnéztem unalmamban. Újságíró nem leszek az biztos, hisz szinte minden pletyka, kacsa hír elolvasásánál hányinger kerülgetett. Mégis hiányzott valami a nagy hányingerkeltő este mellett: a telefonom csörgése. Egész korcsolyázás alatt csörgött, most, amikor várok rá, teljesen süket. Murphy törvénye! Fogalmam sincs, ki az a Murphy, de szeretem ezt a kifejezést használni.
Nem tudom, mikor dőltem ki, de álmomban Indiába költöztem és ott éltem egy pap feleségeként. Öt gyerekem volt, mindennap elmentem egy Selena poszter mellett, aki az ország királynője volt, mindenki érte bomlott. Ha az álmaink a gondolataink feldolgozása, akkor ez biztosan nem véletlen. Véletlenek nincsenek.
Édes álmomat, pihenésemet a várva várt rezgés zavarta meg. Lehalkítottam a készüléket, mielőtt elaludtam. Csodálkoztam, hogy felkeltem erre a pár rezgésre, de ez vagy a sors keze vagy szerencse. Nem, nem véletlen.
- Haló? – mindössze ennyit tudtam kinyögni még mindig félálomban. Ehhez volt most a legkevesebb kedvem – bájologni valakivel.
- Chanel. Csak nem álmos vagy? – gúny volt a hangjában, egy kis vigyorgással fűszerezve.
- Lehet. Elfáradtam ma. – fejemet a párnámba fúrtam, onnan beszéltem. Így már orrhangom is volt.
- Korcsolyáztál, nem?
- Lehet, honnan tudod?
- Twitteren láttam. – tekintve, kiről volt szó, azonnal felkaptam a fejem. Azt sem tudtam, hogy követne Twitteren vagy Instagramon, nem hogy még engem is leseget. Ez a személy egyébként Selena ügyeletes pasija, aki három napja a képembe vágott sok mindent. Annyira álmos voltam most, hogy kedvem se volt veszekedni, se megkérdezni, miért hívott fel. Még a gondolat is kiszállt a fejemből, hogy miket mondott. Pedig nagyon jól esett.
- Te Twitteren kémkedsz utánam? – beszélni szerettem volna vele, a fáradtság teljesen eluralkodott rajtam. Holnap hétvége. Hurrá..
- Nem nevezném kémkedésnek, inkább vizsgálat. A haverom, Alfredo és Ryan szerint szép vagy, Lil’ Twist - álljunk meg, Ő nem valami rapper-féle? Á, ehhez nincs most agyam. – szerint dögös csaj vagy. Amúgy, találkozzunk. Ne úgy, hogy én a képedbe vágom, mennyire tetszel, te meg elfutsz. Beszéljünk nyugodt körülmények között, őszintén. És ha igent mondasz, bemutatlak a menedzseremnek, Scoo-nak is.
- Jó, legyen. – a takaró leesett rólam, utána én huppantam a földre.
- Jól vagy? – hatalmas esésemet a vonal túlsó felén is hallani lehetett ezek szerint.
- Persze, csak elestem.
- Aha.. Átküldöm sms-ben a címet, ahol találkozunk holnap kettőkor. Stúdióban leszek, de nyugodtan gyere be. Ja, és szexi a korcsolyázós képed.
- Hagyjál, Bieber. Holnap találkozunk. Szia. – azzal letettem a telefont és mély álomba szenderültem.
0 comments:
Post a Comment