Kedves olvasók!
Érdekes periódusban vagyok, hisz sikerült ismét egy olyan fejezetet összehoznom, ami még tetszik is. Kicsit megijedtem, gondolkoztam is, hogy maradjon-e, mert imádom Selenát és nem akartam ilyen színben feltüntetni. Viszont, meglepetést szerettem volna okozni azzal, hogy az eddig megismert kedves, aranyos lány valójában milyen is. Sikerült? Tudom, sokszor ígérgette már az új blogomat, dolgozom is rajta, de suli mellett nehezen megy. Egy rész már készen van, de többet szeretnék megírni előre, hogy ne gyűljön össze minden - és újat is akarok írni. Igyekszem azért vele rendesen és remélem, ti is annyira várjátok mint én!
Love, Diana
Komolyan, fogalmam sincs, mi járt a fejemben, mikor elhatároztam, elmegyek Chanelért, aki történetesen Selena házában lakik. Kis izgulás volt bennem, sejtelmem sem volt, hogy alakulnak majd a dolgok. Háromnegyed ötkor a ház előtt voltam, aztán elmentem inkább az utca sarkára, ott kevésbé voltam feltűnő. Egyfolytában a drága órámat nézegettem, miközben a milliós Ferrarimban ültem. És rájöttem: meg van mindenem, de mégis olyan kell nekem, amit nem kaphatok meg.
Parks kis késés után pattant be mellém a kocsiba. Mindent átbeszéltünk. Egyszer próbáltam őszinte lenni vele, erre egy telefonhívás után távozik. Nem tehettem mást – utólag belátom, szörnyű döntés volt -, minthogy utána megyek. Meg kell ezt beszélnünk, előbb-utóbb. Bár ennek inkább az van a hátterében, hogy élvezem a társaságát. Ha tehetném, biztos elhívnám valahova. Hasonlóak vagyunk, Chanel vicces, kicsit bunkó ugyan, de ezen még lehet javítani.
- Fiam, te esküszöm nem vagy normális! – nem először kapom meg ezt anyától, végül is, totál igaza van.
Tegnap este egyedül maradtam Selenával. Sokat nem beszéltünk, de egy randit kierőszakolt. Megfenyegetett, ha nem viszem el, kipakol a sajtónak, és még képet is szerkesztet rólam és Chanelről. Beteg elme.
Anya ki van akadva, miért mentem bele ebbe. Ahogy már említettem, igazat adok neki, hisz mindennek elhordtam az ex-barátnőmet, éjjel-nappal azt mondogattam, le nem állok vele még egyszer. Túl komolynak tűnt a fenyegetése, ismerem, vannak emberei, akik ezt elintézik. És ha ez bekövetkezik, a sajtó ismét tele lesz velünk, Scooter leüvölti a fejemet, hisz eltiltott a csajoktól azután a csók után. Egy pozitívum van: anya örülne. Több képet mutattam neki Instagramon Chan-ről, és bevallotta, szerinte nagyon szép. Bár amióta Los Angelesben van, nem rakott fel képet, és nem hiszem, hogy mostanában fog.
Összeszedtem magam, a leglezserebb szerelésben, direkt szakadtnak tűnve indultam el az étterembe. Leültünk. Selena egyfolytában lökte a dumát, idegesített, a pincérek bámultak minket. Sajnálom, hogy sokan nem ismerik az igazi énjét, és még azokat is megnyerte a jó kislány imidzsével, akik egészen baba kora óta ismerik. Ez alatt a két év alatt megtanultam, csak a hírnévre hajt és valójában tényleg érdek neki ez az egész. De akkor miért ülök itt vele, megint?
- Justin! – sipákolt elviselhetetlen hangon a fülembe. – Csináljunk egy közös képet! – s mint aki válaszomat meg se várja, előkapta telefonját és készített egy képet. Azért imádkoztam, nehogy valaki észrevegyen és lefotózzon .. puff neki.
Undorodom magamtól. Képzelem, mit fog szólni az egész menedzsment, akiknek elhordtam minden ribancnak, anya, aki szentül hitte, ezentúl normális leszek és persze Chan.
- Figyelj rám! – sipított ismét.
- Bocsi, gondolkoztam. – húztam fel vállaimat.
- A drága kis Chanel barátnőmön, nem? – gúnyosan vetette oda, szinte már hányta ki a szavakat. – Mi van neki, ami nekem nincs? Jó, talán a kék szeme az oka, de szebb, csinosabb, okosabb vagyok, mint Ő. – és a háta mögött elmondod mindennek, miközben előtte tetteted az angyalkát és a legjobb barátnőjeként kiállsz mellette. Meg az egója is aztán neki nagyobb. Különben is, sokkal szebb nálad.
- Tudod, Ő más. Nem hírnévhajhász, mint te. – nem izgatott, mit gondol, mit érez. Legnagyobb nyugalomban intéztem felé a ’kedves’ szavakat.
- Jaj, ezt te sem gondolod komolyan. – legyintett. – Neki nem te kellesz, neki Tom kell. És különben sem azért jött ide, hogy pasizzon. Ki is nyírnám, ha hozzád érne. – akkor már kinyírhatod, mert számtalanszor hozzáértem már, amit Ő sem ellenzett.
- Akkor mehetsz is. – bunkóskodtam. – Tom és Ő szakítottak, nem? Selena, te nem tudsz semmit.
- Az igazság az, hogy te tudsz a legkevesebbet. Például, Chanel randira megy Tommal holnap. – olyannyira nem érdekelt mit mond, hogy a telefonomat nyomkodtam és inkább Twittereztem. Erre a mondatra azonban felkaptam a fejem. Mi a garancia, hogy nem hazudik?
- Hű, mennyi fotós. – biccentett az ablak felé. Fotósok és újságírók csordája állt az étterem előtt. Ebben az Ő keze is benne van, tuti.
Selena karon ragadott és kituszkolt. Mintha félne a kameráktól és nem akarná a dolgot, maga elé tette a kabátját. Lehajtottam a fejem, de kicsit sem azért, mert idegesített a sok ember: azért, mert ezért kapni fogok. Eszeveszetten vágtattam át a tömegen. Elszakadtunk egymástól Gomezzel, amit nem is bánok. Záporoztak a kettőnkről szóló kérdések. Két autóval jöttünk: Selenáé megközelíthetetlen volt, így kénytelenek voltunk beülni az enyémbe. A paparazzik elénk álltak, kattogtattak. A hátsó ülésen ott volt a sapkám, ami most nagyon jól jött.
- Hazavigyelek? – tettem fel udvariasságból a kérdést.
- Hogyne! Lássanak többet együtt, hogy tudják, ismét ép a kapcsolatunk! – teljes hányinger. – Hisz ha most együtt távozunk, újra elindulnak a pletykák, ami csak jó lehet. – mosolygott ördögien.
- Undorító vagy. – sziszegtem.
- Köszönöm.
Selena gyönyörű, kedves lány, de annyira hírnévhajhász hogy már magamtól undorodom, amiért egy légtérbe kerültem vele. Imádkoztam, nehogy be kelljen mennem, mert tuti bukta lenne. Kitört a ricsaj: egy színjáték közepébe kerültem, ahol Ő volt a főszereplő. Elvette a telefonom, kizárt az ajtón, sőt még be is mutatott. Ha nem lett volna nála a telefon, elmentem volna, de kellett nekem az. Csengettem, kopogtam is az ajtón, de semmi. A fotósok ismét gyűltek körénk, egyre idegesebb lettem. Egy hirtelen pillanatban kinyílt az ajtó.
Miss Hírnév szinte berángatott rajta, majd nekem esett. Nyelvét erőszakosan dugta számba, hátrálni kezdett a kanapé felé. Minden erőmmel azon voltam, hogy eltoljam magamtól, hiába. Megütni nem akartam, mégis csak lány. Kezei a pólóm aljára tévedtek, s levették azt. Miután félmeztelen voltam, magát kezdte vetkőztetni és ismét rám támaszkodott. Lelökött az ágyra, ráült a csípőmre és harapdálni kezdte ajkaimat. Nagyon fájt, legbelül ostoroztam magam, amiért ekkora egy barom vagyok. Selena belemerülve csókolgatott, közben továbbra is sikertelenül próbáltam leszállítani magamról.
- Tégy úgy, mintha élveznéd. – suttogott fülembe. Kirázott a hideg az undortól, amit éreztem.
Már a saját nadrágját is levette és csak az enyém volt hátra. Egyik kezemet a sliccemre helyeztem, így meggyűlt a baja a ruhadarabbal.
- Vedd el a kezed. – ütött meg.
A lépcső felé fordult, és ismét csókolgatni kezdett. Lépteket hallottam.
- Sel, nem jössz.. – valaki leejtett egy poharat mögöttünk. Gyorsan szétváltunk. Selena felhúzta a melltartója pántját és diadalittasan mosolygott Chanel-re, aki könnyes szemmel bámult minket.
0 comments:
Post a Comment